| |
Az alpakka, pakfong vagy újezüst és ehhez hasonló összetételü ötvözetek nikkelből, rézből és cinkből állnak. Ezt az ötvözetet az idők folyamán sokféleképen nevezték el. A XVIII. században ehhez hasonló összetételü ötvözetet Kínából hoztak Európába és elnevezték pakfongnak. Németországban 1824-ben két gyár foglalkozott gyártásával: a berlini Henniger elnevezte újezüstnek (Neusilber), a schneebergi Auszti Geitner dr. cég pedig argentánnak. Nemsokára Ausztriában és Franciaországban is megkezdték a gyártását s ott alpakkának, itt pedig maillechort-nak (első készítőjük Maillet és Chorier után) nevezték. Mikor a fémmel való bevonás az ipar közös kincsévé lett, az alpakkát ezüstözni kezdték ezek a gyárak s az ezüsthöz csalódásig hasonlító áruk megint más nevet kaptak, itthon khinczi ezüstnek nevezték, a franciák at fenidnek, mások Christofie-fémnek, argiroidnak, argirolitnak, argirofánnak, elektropatnak, perui ezüstnek, szimilargentnek stb. nevezik. Az alpakkának szép fehér szine a nikkeltől, nyújthatósága a réztől, olvadékonysága és olcsósága a cinktől függ. Általában 12-26% nikkelből, 50-66% rézből és 20-40°/° cinkből áll, néhány fajtája vasat, ólmot, ónt, ezüstöt és kadmiumot is tartalmaz.
Tartalomjegyzék
- 1 Hagyományos gyártás
- 2 Tulajdonságai
- 3 Evőeszközök kezelése
- 4 Magyar szabvány szerinti alpakkák
- 5 Forrás
- 6 Külső hivatkozások
|
//
|
|
|
